Dr. Olaffson Károly Placid bencés szerzetes volt a vendége és előadója március 26-án a Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány estjének. Sokak kívánsága teljesült azzal, hogy saját előadásában hallgathatták meg Placid atya életútját. Az életének 95. évében járó bencés atya fiatalos lendülettel beszélt a GULAG-on, eltöltött tíz évről, s az itt játszódó drámai eseményekről, azok átéléséről. Történetei, és fohászai felülemelkedtek az eseményeken, a sodródó emberen. Előadása rávilágított, hogy a fogságban töltött idő szabálykönyve örökérvényű, mindennapjaink nehézségei közt is tökéletesen alkalmazható, és megállja a helyét. Sokan érzik úgy, hogy Olaffson Placid a „szeretet atomreaktoraként” működik szerte az országban. Őt hallgatni maga a remény egy gyakran reményhiányos világban. Placid atyát a szovjet katonai bíróság 1946-ban a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, ezért GULAG-ra internálták, ahol tíz évet töltött. Utólag visszagondolva, abban látta küldetését, hogy tartsa a lelket rabtársaiban és éltesse a hazatérés reményét. Véleménye szerint, nem volt olyan közöttük, aki ne lett volna hívővé. A lágerben találékonyságának köszönhetően misézni is tudott. Elmondta, hogy szerzett ehhez bort és búzakenyeret. Lengyel rabtársai csomagjában kovásztalan kenyeret fedezett fel, a Kaukázusból származók pedig szőlőt kaptak. Ő a kenyerét ezekre cserélte, és egy pár szőlőszemet kinyomva tudott szentmisét bemutatni és társait megáldoztatni. Hazatérése után fűrészgépkezelő lett, később 20 éven át mosodavezető volt. Jelenleg Budapesten a Szent Imre Plébánián teljesít szolgálatot. 2003. februárjában, megkapta a PARMA FIDEI: a „Hit pajzsa” kitüntetést. Placid atya végül megjegyezte: a Szovjetunió eltűnt, ő viszont itt van, még 95 évesen is. Az előadás végén pedig rubintmisés áldásában részesítette a jelenlévőket.

/Szabó Ervin/

/2011.03.27./