„Most kell épülni a lelki háznak is, most kell áldozatot hozni, programot módosítani, most kell Isten ügyét előtérbe állítani. Ha nem vagyunk itt, akkor egy hely üresen marad. De nem Istennek van szüksége a velünk való találkozásra, hanem nekünk" - kezdte bevezetőjét Aigner Géza plébános az egykori Nicki iskolaépület felújításának bemutatását célzó előadás előtt.

Projekt ismertetőn tájékozódhattak a Nickiek abból az alkalomból, hogy először nyílt lehetőség - nagy nyilvánosság előtt - bemutatni a régi iskolaépület hasznosításának lehetőségeit és a közelgő felújításának fontosabb elemeit. 

Maga a tény, hogy van egy használaton kívüli épületünk, ami nemcsak rossz, de helyenként balesetveszélyes állapotban is van többféle gondolatot ébresztett az egyházközség képviselő testületében. E szavakkal kezdődött az előadás, melyen a település központjának szerves részét képező több száz éves iskolaépület, hamarosan meginduló, felújításáról volt szó. Az elmúlt évek, mondhatjuk, az évtized során, felmerült az épület teljes elbontásának gondolat is több más lehetőség közt. A képviselő testület és az alapítvány egyetértésével és Aigner Géza plébános támogatásával az a döntés született, hogy az épületet, mint a település egyik legmeghatározóbb elemét nem csak megtartani szükséges, hanem a lehető legjobb állapotba hozni, és funkcióval ellátni, élettel megtölteni. 

Mivel a helyi anyagi források nagyon szűkösek, csak pályázati lehetőségben lehetett gondolkodni. Ennek egyik előfeltétele volt, hogy kész elképzeléssel, tervekkel kellett rendelkeznie a pályázónak, aki ez esetben A Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány volt. A terveket Sz. Sopár Katalin tervező, rehabilitációs szakmérnök, statikus- és faanyagvédelmi szakértő bevonásával készítette el. A tervezés költségeit az egyházközség fedezte, a korábban eladott ingatlan árából. A pályázat időre elkészült, és mint a nyár elején kiderült, sikeres is volt. 

 E bevezetőt követően az iskola történetének nagyon rövid bemutatása következett, mert a folyamatos anyaggyűjtésnek köszönhetően olyan mennyiségű információ áll rendelkezésre az iskola történetéről, mely önállóan is megérdemel egy bemutatást. Ebből megtudhatták a jelenlévők, hogy, Magyarországon az iskolák létrehozása szinte egyidős a magyar államisággal. A Szent István rendeletére épített templomok mellet feltehetően iskolák is voltak a legrégebbi ilyen iskola hazánk területén Pápócon volt.

Az 1948-ig az államosításig Niczki Római Katolikus Elemi Népiskola néven működő intézményt már a XV. sz.-ban említik írásos dokumentumban, a Sárvári, a Veleméri és a Muraszombati iskolák mellett. Majd 1611-ben mint jól felszerelt iskolát tartják nyílván a Vas Vármegyei Főesperes által elrendelt vizsgálat során. Mária Terézia 1777-es rendeletét megelőzve már 1754-ben Niczk jól berendezett iskolával és tanítóval rendelkezik, mint a dr. Károlyi Antal által összeállított „Vas Vármegye közművelődése” c. könyvből kiderül. Ezekben az időkben, az iskola irányítója az Iskolaszék volt a vezetője a mindenkori plébános. Aztán elérkezett az utolsó tanítási év, mely az 1972-73-as évfolyam volt. Ezt követően, működött az épületben biztosító kirendeltsége, autóklub kirendeltsége, postahivatal, és még szolgálati lakás is.1994-ben a tulajdonviszonyok rendezésének köszönhetően újra egyházi tulajdonba került, majd 1996-ban végleg megüresedett, azóta kihasználatlanul áll, az állapota romlik. A rendelkezésre álló adatok alapján a múlt század elején és az azelőtti időkben átlagos osztálylétszám 30 fő körül mozgott, az ismétlő osztályokat leszámítva. Az 1960-évekre ez 15-20 főre csökkent, tehát ha az iskola fennállástól számolunk 10 000 –nél is többre tehető azok száma, akik e falak közt tanultak meg írni, olvasni, számolni. XX. sz.-i püspöki vizitációk, úgy említik, hogy az iskola területe, a plébánia területéből lett kihasítva. A bemutatott térképen jól látszik, hogy a két telek együttes képe egy egységes egész. Az 1930-as évekből származó fotókon jól kivehető az épület struktúrája, és az előtte lévő gyakorló kert, melynek művelése a tanulók feladata volt, a termények pedig a tanító konyhájára kerültek. Mára az állapota nagyon leromlott, a tető beázik, a vakolat erősen hiányos, a nyílászárók elavultak, megkoptak. Mint korábban említésre került, a további állagromlás, és a balesetveszély megszüntetésére a LEADER programkeretében benyújtott sikeres pályázat ad lehetőséget. Ennek során felújításra kerül a tető, melyen a faszerkezet hibás elemeinek cseréjét követően új lécezést és új cserépfedést kap az épület. Mivel az épület népi építészeti értékeket is őriz, azért ezek továbbra is megtartásra kerülnek. Nevezetesen a tanító lakás konyhájában lévő kemence és a jelenleg leburkolt, de eredetileg deszkaborításos ún. „pórfödém”. A talajvíz elleni szigetelést követően a teljes külső és belső falfelületek új vakolást kapnak. A nyílászárók régi fotók alapján, az akkori korra jellemző stílusban a mai igényeknek megfelelően kerülnek pótolásra, felújításra. Jelenleg az árajánlatkérések vannak folyamatban, hogy még ez évben el lehessen kezdeni a munkákat. 

Hogy mi a projekt célja, az is lényeges, hisz bárki mondhatná, hogy eddig is megvoltunk nélküle, azonban erre az épületre több okból is szükség van. A leglátványosabb, hogy a településközpontnak egy újabb részlete megújul, szépül a falu. Az amúgy is közösség számára készült épület használhatóvá válik, helyet adva olyan eseményeknek, amelyeket eddig helyhiány miatt csak nehézkesen lehetett lebonyolítani. Méltó helyre kerülnek azok, az eddig összegyűjtött iskolatörténeti, és helyi kézművesipari eszközök, tárgyak, melyek a település történetének szerves részét képezik. Az épület az eredeti elrendezés megváltoztatása nélkül kerül felújításra, mely bár nem műemlék épület, de emlékműve a múltnak.

Végül az előadó megköszönte az eddigi önzetlen segítséget mindazoknak, akik bármi módon támogatták az alapítvány tevékenységét, hisz minden feladatot csak úgy lehet sikeresen lezárni, ha mindenki, aki egy kicsit magáénak érzi a települést, így vagy úgy. kiveszi részét a munkákból, amit a tavalyi év is bizonyított.

 /Szabó Ervin/

/2013. március/