„Elmúlt már 10 év az életünkből az alapítvány létrejötte óta. Szeretnénk Önöknek valami maradandót, értékeset átadni, amely mindig emlékezteti Önöket Alapítványunkra. Ez inkább az erkölcsi megbecsülésünket fejezi ki, mint a most elhangzó történet is.” E szavakkal kezdte a kitüntetettek köszöntését Füle Lászlóé az alapítvány kuratóriumának tagja, majd egy tanulságos példabeszéddel folytatta:

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló.

És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze. Eddig tartott a történet, mely ugyan azt a lelkesedést fejezi ki, mint amilyet a kitüntetettek tanúsítottak, Ők ugyan ilyen hittel és lelkesedéssel végezték az alapítvány melletti tevékenységüket. Mindig magunk mellett éreztük segítő jó szándékukat. Bár az alapítók szándéka szerint évente csak egy személynek adható ez a megtisztelő cím, de úgy gondoltuk, hogy az első alkalommal eltekinthetünk még ettől, hisz 10 évet kell figyelembe vennünk. 

Hála és tisztelet ezeknek az embereknek, akik közül már ketten az örök hazából segítik tevékenységünket. Támogatásuk nélkül lehet, hogy már néhányan feladtuk volna. 

Az „Alapítvány Örökös Tiszteletbeli Tagja” cím adományozásával szeretnénk kifejezni irántuk nagyrabecsülésünket, tiszteletünket és hálánkat. Az alapítók szándéka szerint ezzel a címmel nem jár pénzjutalom, de örök időkre beírták a nevüket a szívünkbe, a közösségünk történetébe. Ezzel a címmel jogot szereztek arra, hogy az alapítványi gyűléseinken részt vegyenek és minden rendezvényünkön díszvendégként hivatalosak. Így végigtekintve ezen az illusztris névsoron mi lehetünk büszkék arra, hogy őket megismertük és mi tagadás megszerettük. Mindnyájan más és más életutat jártak be, de egy dolog közös bennük és ez az önzetlen segítség adása és az Alapítványunk céljainak továbbadása. Ezzel a csekély elismeréssel tisztelgünk mindnyájan a kitüntetettek személyi nagysága előtt. 

Szívből gratulálunk minden díjazottnak!

A Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány az „Alapítvány örökös tiszteletbeli tagja” címet adományozza a következő személyeknek:

1. Biczó Pál és neje, született: Hantó Mária

2. Horváth Lajos

3. Juszkó Béláné, született: Molnár Éva

4. Medgyesi Sándorné, született: Orbán Erzsébet

5. Németh Ferencné, született: Tóth Franciska

6. Dr. Pörneczi Károly

7. Vörös János és neje, Vörösné Baranyai Cecília

8. poszthumusz elismerésben részesült Tibolya Istvánné és Nagy Pálné

/Novák Elemér/

/2016.09.17./