Advent 3. vasárnapjára elkészült a nicki templom sekrestyéjének új előkészületi szekrénye mely, nem túlzás egy művészi alkotás. Készítője Gazdag Kornél mondja el, milyen gondolatok vezették, hogy ez az intarziás gyönyörű ábrákkal díszített szekrény mit akar üzenni, mit akar kifejezni számunkra és mit kell majd észrevennünk rajta, mikor szemléljük.

1980-ban négy éves voltam, akkor a Gats Miklós bácsi és nagyapám meg még három férfi, akik közül már egy sem él, pontosan ne emlékszem, hogy mit, de valamit petrence rudakon hordtak át egyik háztól a másikhoz, szomszédok voltak. Én gyerekként ott keveregtem, lábatlankodtam közöttük és egyszer csak megláttam a Miklós bácsiék udvarán egy nagyon szép vaséket. Nagyon odavoltam a fejszékért, ezért tetszett meg azonnal a vasék is. Ekkor a Miklós bácsi azt mondta: Kornél, ha meghalok, ez az ék a tiéd lesz. Ettől kezdve öt percenként kérdeztem, hogy mikor hal meg a Miklós bácsi. Gyerekként azt gondoltam, már ideje lenne, mert megígérte az éket. A nagyapám, már nagyon idegesen szólt rám emiatt, mire a Mikós bácsi, aki elég bölcs ember volt, azt mondta: hagyd Jóska, a gyerekek ilyenek. Aztán felnőttem, közben eltelt jó néhány év 2003-ban meghalt Miklós bácsi. Elemér a fia, megkereste a papát, hogy valamit ígért nekem a Miklós bácsi, már nem tudja mit, de biztosan azt a diófát, ami a hátul pajta mögött áll. Hát persze, nem azt ígérte, de természetesen nem mondtam, hogy ne azt, mert egy rész úgy gondoltam, hogy nem illik, másrészt akkor már talán jobban örültem a fának. A rönkje nagyon nehéz volt, kb. 550 kg, amikor felraktuk a szállító járműre, az egyik ujjamat majdnem ott hagytam, majdnem baleset ért. A rönköt a Németh Elemérrel vágattam fel. A vágás közben a fűrész megállt. Az összes foga lekopott, kiderült, hogy egy repeszszilánkot ért el. Ettől kezdve az Elemér folyamatosan élezte a lapokat én pedig fűrészeltem. Nagyon sok repeszdarabot találtunk még benne. Az évgyűrűkből visszaszámolva 1910 környékén ültették el azt a diófát. Tehát közel száz évig állt Gatsék udvarán. Diófából ez igen szép kor. Mikor a gazdája elhunyt 2003-ban a fa is ki lett vágva. Átélt két világháborút, látta a második világháború utáni időszakot, és a 1965-ös árvíz a fa lábától kb. 30 méterre közelítette meg a falut. Egy 1938-as hangyaszövetkezeti kiadványban olvastam, hogy a németek nemzeti fája a tölgy a magyaroké a diófa. Nagyon szép dolog, hogy valaki elültette ezt a fát mely egész élete során ott állt, termést hozott, árnyékot adott szolgálta a gazdáját. Sok évtizedet átvészelt, és mikor a gazdája elhunyt, a fa is eltávozott az élők sorából. Általában a diófák nem élnek ilyen hosszú ideig. Mikor felfűrészeltük ezt az anyagot úgy gondoltam, hogy ebből valami szép dolgot készítek. Akkor még nem tudtam, hogy mit, erről a szekrényről akkor még szó sem volt. Mikor neki álltam ennek a szekrénynek, bizonyos anyagokat, melyeket e szekrényhez vásároltam a diófával helyettesítettem. Azzal a diófával, ami több mint tíz évig száradt, s most előkerült a padlásról. A legszebb részek, keretezések e fából készültek. Először valamilyen trópusi fára gondoltam, de később úgy éreztem, hogy ez sokkal szebb és helyi hát anyag. Ez valahol nagyon elgondolkodtató, hogy valamikor elültettek egy fát és száz év múlva néhány száz méterrel odébb folytatja az életét, talán még több száz évig. E diófán kívül több helyi faanyag is megtalálható a szekrényben. A műhelyemben körül nézve, ráakadtam egy a Rába árterében nőtt vadcseresznye fára, melyet még ezzel a diórönkkel együtt szeleteltük fel. Ez is magában száradt, több mint egy évtizedet. A fiókelőket készítettem belőle. Ezeket is másként terveztem, de végül semmilyen faragással ne díszítettem, mert ennek az anyagnak magának olyan szép az erezete, hogy faragással kár lett volna elrontani. Az elkészítésnél arra törekedtem, hogy ezen a szekrényen minden asztalos-technikai eljárás megjelenjen, mely általában külön-külön szokott megjelenni egy-egy bútordarabon. S magáról a szekrényről néhány szó: Kezdeném felülről, ahol egy kereszt helyezkedik el középen a párkány tetején. A felső elem, három részre osztott. A középső részében kupolás boltozat készült, szimbolikusan 12 elemből. A kupola gazdagságot, a bőséget és a világegyetemet jelképezi. A két oldalsó ajtón kettő, intarziával készített kép látható, Szent Tarzíciusz és Savio Szent Domonkos. Érdekesség, hogy a két fiatal születése és halálának dátuma közt pontosan 1660 év különbség van. A középső ajtón egy kehely látható melynek peremén tizenkettő szájat jelképező mintát formáztam meg, természetesen csak az egyik oldal, tehát hat kis ív látható. A kehely szára szintén tizenkettő szálból áll alatta pedig egy stilizált abrosz, mely az utolsó vacsorára utal, s ez szintén tizenkettő szeletre van osztva. Egy fókuszpontja van, mely a kehely szárában található. Faragásokkal is díszítettem. Mindkét szent mellett egy-egy váza található három szál virággal, azért, gondoltam ezt a motívumot, mert egyszer fültanúja voltam mikor egyik tanárnő kollegám a gyerekeknek magyarázta, hogy két szál virágot nem adunk soha senkinek csak a temetőbe a halottakra viszünk. Ajándékba három szálat illik adni, s ez úgy megmaradt bennem. A szentekre pedig élőként tekintünk, ezért három-három virágot faragtam melléjük. A szekrény alsó részét nem akartam annyira díszesre készíteni, mint a felsőt. Itt egy-egy darab bükkfából kifaragott motívumok találhatóak. Felül vércseppeket, gyémánt metszéseket stilizáló (a német nyelv szerint diamant schnitt), alatta pedig egy ölelő motívum látható. Csak most vettem észre, hogy itt a templomban ez a motívum megtalálható. Ebbe egy szívet lehet bele látni, ezt a szemlélőre bízom. A templom oltára késő barokk korai rokokó, véleményem szerint eredeti lehet, Mária-Terézia kora utáni, az 1700-as évek vége 1800-as évek eleje. De tudható, hogy a keleti-európai részek mindig kicsit később követték a nyugati divat irányzatokat. Nyugaton erre az időre a rokokó már lecsengett a copf és a klasszicista volta divat. Ehhez képeset ez a templom az akkori korban modernnek volt mondható. Ezt a stílust próbáltam meg erre a szekrényre átültetni, természetesen a mai kor nyelvén, ill., ahogy én látom. Nem akartam másolni, ugyanúgy ahogy könyvből felolvasni sem szeretek, (de azért tudok olvasni). Jobban szeretem, ha improvizálhatok. Remélem, hogy ez a sekrestyei bútordarab mindenkinek elnyeri a tetszését. Természetese kaptam érte pénzt, de úgy gondoltam, hogy ha már ilyen sokan adakoztak, többféle módon, hogy ez megvalósulhasson én is hozzá teszem a saját adományomat, mint korábban is tettem. A vasárnapi munkákra nem vagyok büszke, de előfordult, hogy vasárnap délelőttöt a műhelyben töltöttem, tehát volt mit kiállnia családomnak. Most remélem, egy nyugodtabb időszak következik. Úgy érzem megérte az áldozatot, hogy a templom a közösség egy új elemmel gazdagodhatott, melyben a jövő nemzedékeknek szánt üzenet is helyet kapott. Köszönöm, hogy e munkát rám bízták, hogy én készíthettem el.

/2016.12.10./